szerda, március 23, 2005
no, szóval hétfőn és kedden Kaposváron voltam felvételizni a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának Fotóriporter és képszerkesztői szakára. (ejj, be szép hosszú megnevezés!) nem muszáj elolvasni, elég hosszú lesz. ott kezdődött, h csütörtökön megkaptam az értesítést, h menni kell. volt idegeskedés, szervezés, h mi hol merre legyen, aztán kiokkomuláltuk, h lemegyünk. vasárnap este leutaztunk Pécsre, mert ott van bátyámnak albérlete. bátyám levitt minket meg egy haverjának a nőjét, mert ő meg pont ott lakik. elég helyes kiscsaj és az érdekes, h a srác neten ismerte meg. autóút elég hosszú volt, de legalább kényelmes, tekintve, h nem kellett nyomorgni, sőt volt, h arra ébredtem: egy helyes csaj alukál mellettem :]. késő estére megérkeztünk, sajnos a Halálos fegyver 2-ről lemaradtam, bár a legjobb részt még láttaam, amikor a GMC-vel kirántja a ház lábát :))
hétfő. felkeltünk, néztünk egy kis Állítólagot, aztán kocsival átmentünk Kaposvárra. kb. 1 óra volt az út (67 km). megkerestük az iskolát, vártunk egy kicsit, h elkezdjék a felvilágosítást. persze azért várattak minket. közben bátyám hazament én meg megnéztem, h mien emberek jöttek. volt pár olyan, aki csak találomra jött el, nem igazán volt képben, volt aki rendesen felkészült, állvánnyal jött és egyebek. bent tájékoztattak, majd utunkra engedtek. körbenéztem és már láttam, h esélytelen vagyok. egy fasziról már távolról lehetett látni, h szakmabeli aki ellen az ien fiatal kezdőknek semmi esélyük nincsen. vagy saját maga jelentkezett vagy egy apuka volt és így segített a fiának vagy felbérelték, h segítsen. persze azt mondták, h esélyegyenlőség meg minden, csak éppen az ő feltételeiknek kell megfelelni. ergo nem lehetett digitális gépet használni, mert ők ortodox módon a filmeshez ragaszkodtak. azt is mondták, h az első képre fényképezzük le saját magunkat, mert így hitelesítjük, h most készült. a többi már le van szarva, h én csináltam vagy sem. aztán a feladatot kiosztották. Készítesen fotóriportot Kaposvárról. a névsoron feliratkoztam, h hello itten vagyok, csókolom. persze igyekeztem az egyetlen helyes csaj mögé besunyiskodni. a nevét elfelejtettem, hiába néztem le a lapról. :/ ő sajnos hamar el is tűnt, pedig fel akartam kérni, h álljon modellt nekem később, ha vége ennek az egész herce-hurcának. ő volt az egyetlen helyes, értékelhető csaj a csoportban. meg az egyike annak az kb. ötnek, akit láttam a városban. aztán császkáltunk a városban, próbáltam képeket csinálni, de sajnos csak egy kompakt gépet tudtunk szerezni 2 nap alatt, így nem sikerült jót alkotni. inkább a digitálissal próbálkoztam. volt aki szintén kis kompakttal próbálkozott, de hát ő nem igazán készült rá erre a feladatra. amúgy a város számomra elég unalmas, igen kicsi, nem túl sok látnivaló van és cigányokkal van tele. lejártuk a lábunkat mire elkékült pár kép. előhivattuk a filmet ott, amit az iskola ajánlott. iszonyat szarul hívták elő a képeket. még a digitálisat is. azokat is megcsináltattuk, hátha azok jobbak lesznek. persze az iskola azt mondta, h nem lehet, mert egy óra alatt nem lehet elkészíteni. na persze... biztos le volt zsírozva, h kapnak jutalékot ezután. aljas mocskosság. utána vissza Pécsre. visszafelé már nem volt olyan mókás. a vonat tele koszos, büdös, részeges, kötekedő emberekkel, amin 4 órát utaztunk. elindultunk egykor és negyed hatra értünk oda. jó, mi? 67 km - 4 óra. Magnumot sajnos egyik nap se láttam így. a lakásban kiválogattam a képeket, aztán fájós lábbal szenvedtem meg addigra megfáztam. néztünk hírműsorokat meg kisszínes tvs műsorokat, aztán normális műsor csak este volt a Helyszínelők (vagy helyszín ellők? :D). tényleg jó andrás ;) aztán alvás, alig fértem el a kis kinyitható fotelágyon. inkább aludtam a volna a földön, úgy legalább tudtam volna, h mi a jó.
kedd. kelés, ismert úton Kaposvárra, suli, előző napi kiscsajra tippelés, h ő-e, teremkeresés. alagsori terem volt, páran már kb. egy órával előbb ott voltunk. az első csókával beszélgettünk, h neki mien képei lettek, hogyan érzi ...stb. páran nem igazán zavartatták magukat, hol lazán besétáltak, az egyik srác teljesen magabiztosan ment be és jött ki, mellfeszítve mondta, h megizzasztották, mert tetszettek nekik a képei. kint velem szemben ült két csaj az egyik kis aranyoska volt, a másik meg nagyon ráparázott. állítólag hétfőn még hisztizett is. olyan feltűnően nyugtalan volt, h az iszonyat, még nálam is jobban ideges volt. persze próbáltam kijátszani, egy csomószor ki is nevettem, h oldódjon, de semmi reakció nem volt. talán még őt is lefényképeztem volna, elég vékonyka volt, bár a mozgása meg a beszédstílusa az negatívan hatott. nem mondanám, h vidéki (pedig szegedi volt), csak olyan negatív érzéseket keltő. aztán rám került a sor, bementem szépen, köszöntem, belekötöttek a képeimbe ahol lehetett, kérdezték a politikai meglátásomat (jó hogy nem ez döntött a felvételiben [vagy igen???]), a fotótechnikai tudásomat, az általam elképzelt lehetőségeket. egy csomó mindet, amihez nem sok közöm volt. kijöttem, sok cseresznyét kívántam a többieknek, aztán ki a vonathoz. közben hívtam az oszttársamat, h ő lejött-e, de sajnos ki volt kapcsolva a telefonja. így járt. pedig akartam segíteni neki. vonatállomásra kiértünk egykor, haza meg 5-re. haza hamarabb értünk, mint át Pécsre. királyság. amikor felszálltunk, akkor láttunk egy srácot aki egy részeg csövest állított be a vonathoz. kicsit irigykedve néztem, mert tehetséges volt meg persze jó egymilliós felszerelése is. amíg ültünk a vonaton (egy órát állt csak ott, egymagában), addig odajött egy anyuka megbeszélni, h mi hogyan láttuk ezt. nem tudom honnan ismert meg minket, de szimpatikus volt. vagy jó húsz percet beszélgettünk, h esélytelen volt, az ő lányára azt mondták, h naiv. ők még egy csövest is lefizettek, h pózoljon nekik :) aztán szépen hazavonatozunk, amikor leszálltunk láttam a suliból az egyik csajt, haza BKV-val, itthon meg széthullás. ennyi volt.
végül is láttam a várost, tudom, h oda nem mennék, meg tapasztalatokat szereztem, h miket nem tudok, illetve mik az elvárások egy ien felvételin.
hétfő. felkeltünk, néztünk egy kis Állítólagot, aztán kocsival átmentünk Kaposvárra. kb. 1 óra volt az út (67 km). megkerestük az iskolát, vártunk egy kicsit, h elkezdjék a felvilágosítást. persze azért várattak minket. közben bátyám hazament én meg megnéztem, h mien emberek jöttek. volt pár olyan, aki csak találomra jött el, nem igazán volt képben, volt aki rendesen felkészült, állvánnyal jött és egyebek. bent tájékoztattak, majd utunkra engedtek. körbenéztem és már láttam, h esélytelen vagyok. egy fasziról már távolról lehetett látni, h szakmabeli aki ellen az ien fiatal kezdőknek semmi esélyük nincsen. vagy saját maga jelentkezett vagy egy apuka volt és így segített a fiának vagy felbérelték, h segítsen. persze azt mondták, h esélyegyenlőség meg minden, csak éppen az ő feltételeiknek kell megfelelni. ergo nem lehetett digitális gépet használni, mert ők ortodox módon a filmeshez ragaszkodtak. azt is mondták, h az első képre fényképezzük le saját magunkat, mert így hitelesítjük, h most készült. a többi már le van szarva, h én csináltam vagy sem. aztán a feladatot kiosztották. Készítesen fotóriportot Kaposvárról. a névsoron feliratkoztam, h hello itten vagyok, csókolom. persze igyekeztem az egyetlen helyes csaj mögé besunyiskodni. a nevét elfelejtettem, hiába néztem le a lapról. :/ ő sajnos hamar el is tűnt, pedig fel akartam kérni, h álljon modellt nekem később, ha vége ennek az egész herce-hurcának. ő volt az egyetlen helyes, értékelhető csaj a csoportban. meg az egyike annak az kb. ötnek, akit láttam a városban. aztán császkáltunk a városban, próbáltam képeket csinálni, de sajnos csak egy kompakt gépet tudtunk szerezni 2 nap alatt, így nem sikerült jót alkotni. inkább a digitálissal próbálkoztam. volt aki szintén kis kompakttal próbálkozott, de hát ő nem igazán készült rá erre a feladatra. amúgy a város számomra elég unalmas, igen kicsi, nem túl sok látnivaló van és cigányokkal van tele. lejártuk a lábunkat mire elkékült pár kép. előhivattuk a filmet ott, amit az iskola ajánlott. iszonyat szarul hívták elő a képeket. még a digitálisat is. azokat is megcsináltattuk, hátha azok jobbak lesznek. persze az iskola azt mondta, h nem lehet, mert egy óra alatt nem lehet elkészíteni. na persze... biztos le volt zsírozva, h kapnak jutalékot ezután. aljas mocskosság. utána vissza Pécsre. visszafelé már nem volt olyan mókás. a vonat tele koszos, büdös, részeges, kötekedő emberekkel, amin 4 órát utaztunk. elindultunk egykor és negyed hatra értünk oda. jó, mi? 67 km - 4 óra. Magnumot sajnos egyik nap se láttam így. a lakásban kiválogattam a képeket, aztán fájós lábbal szenvedtem meg addigra megfáztam. néztünk hírműsorokat meg kisszínes tvs műsorokat, aztán normális műsor csak este volt a Helyszínelők (vagy helyszín ellők? :D). tényleg jó andrás ;) aztán alvás, alig fértem el a kis kinyitható fotelágyon. inkább aludtam a volna a földön, úgy legalább tudtam volna, h mi a jó.
kedd. kelés, ismert úton Kaposvárra, suli, előző napi kiscsajra tippelés, h ő-e, teremkeresés. alagsori terem volt, páran már kb. egy órával előbb ott voltunk. az első csókával beszélgettünk, h neki mien képei lettek, hogyan érzi ...stb. páran nem igazán zavartatták magukat, hol lazán besétáltak, az egyik srác teljesen magabiztosan ment be és jött ki, mellfeszítve mondta, h megizzasztották, mert tetszettek nekik a képei. kint velem szemben ült két csaj az egyik kis aranyoska volt, a másik meg nagyon ráparázott. állítólag hétfőn még hisztizett is. olyan feltűnően nyugtalan volt, h az iszonyat, még nálam is jobban ideges volt. persze próbáltam kijátszani, egy csomószor ki is nevettem, h oldódjon, de semmi reakció nem volt. talán még őt is lefényképeztem volna, elég vékonyka volt, bár a mozgása meg a beszédstílusa az negatívan hatott. nem mondanám, h vidéki (pedig szegedi volt), csak olyan negatív érzéseket keltő. aztán rám került a sor, bementem szépen, köszöntem, belekötöttek a képeimbe ahol lehetett, kérdezték a politikai meglátásomat (jó hogy nem ez döntött a felvételiben [vagy igen???]), a fotótechnikai tudásomat, az általam elképzelt lehetőségeket. egy csomó mindet, amihez nem sok közöm volt. kijöttem, sok cseresznyét kívántam a többieknek, aztán ki a vonathoz. közben hívtam az oszttársamat, h ő lejött-e, de sajnos ki volt kapcsolva a telefonja. így járt. pedig akartam segíteni neki. vonatállomásra kiértünk egykor, haza meg 5-re. haza hamarabb értünk, mint át Pécsre. királyság. amikor felszálltunk, akkor láttunk egy srácot aki egy részeg csövest állított be a vonathoz. kicsit irigykedve néztem, mert tehetséges volt meg persze jó egymilliós felszerelése is. amíg ültünk a vonaton (egy órát állt csak ott, egymagában), addig odajött egy anyuka megbeszélni, h mi hogyan láttuk ezt. nem tudom honnan ismert meg minket, de szimpatikus volt. vagy jó húsz percet beszélgettünk, h esélytelen volt, az ő lányára azt mondták, h naiv. ők még egy csövest is lefizettek, h pózoljon nekik :) aztán szépen hazavonatozunk, amikor leszálltunk láttam a suliból az egyik csajt, haza BKV-val, itthon meg széthullás. ennyi volt.
végül is láttam a várost, tudom, h oda nem mennék, meg tapasztalatokat szereztem, h miket nem tudok, illetve mik az elvárások egy ien felvételin.
